GRÓZER CSABA..

******

... Megfigyeltem, hogy felesleges az íjak hajlókarjainak negatív görbületet adni. Egy egyenes formából, megfelelő arányokkal nagyobb sebességet lehet elérni, mint bármilyen negatív előfeszítettséggel. Mi több, a negatívba hajló forma inkább hátrányára válik a fegyvernek. Érdekes visszaigazolása ennek a megállapításnak, hogy első századi hun íjleletek szintén egyenes vonalú, egyenes tengelyű szerkezeti megoldást mutatnak, hosszú markolattal és enyhe ívű szarvmerevítő csontlemezekkel, melyeknek a legvégén van a húrbeakasztás. A jelenleg hun íjtípusnak azonosított, jelentős aszimmetriával készített íjak aszimmetriája egészen más, mint az íjkészítésben általában alkalmazott aszimmetria. Tény, hogy bizonyos mértékű aszimmetriával minden íj rendelkezik. Talán már a kőkori ember is ilyen eltéréssel készítette az íjat. Tökéletesen szimmetrikus íjjal egyébként nem is lehet igazán jól lőni. Nagyjából hat-hét milliméter asszimetria még a modern íjak hangolásánál is megvan. A hun íjak esetében ez a változtatás (5 mm-165 mm között létrehozott aszimmetriák) részben a hosszabb markolat okozta hátrányok kiküszöbölését célozta. ...

******

... Az viszont egészen biztosan nem igaz, hogy íjaik még a levegő páratartalmának változásaira is érzékenyen reagáltak. Ha ez így lett volna, akkor nem lettek volna sikeres katonai akcióik, és rövid időn belül íjkészítő mestereik sem, mert az ilyen tulajdonságú fegyver selejt, és azt hamarosan a gyártóján tesztelték volna. Ezt sokan nehezen képesek elhinni, de gondoljunk csak bele, hogy már a hun lovasok is folyóátkeléseket hajtottak végre fegyvereikkel, úsztatva. A túlparton pedig csaknem azonnal használták is íjaikat!
Egy alkalommal voltak nálam német filmesek, akik be akarták bizonyítani, hogy a magyarok azért vesztettek el egy csatát, mert az íjak megereszkedtek a váratlan esőben. A vezetőjük sehogyan sem akarta megérteni, hogy miért nem vagyok hajlandó ezt nekik elfogadni. Kipróbáltam, hogy 10 percig meleg vízbe áztattam a szaru íjat, mégsem lett semmi baja, pedig nem is volt bevonva semmivel.
Amennyiben viszont bevonok egy íjat például nyírfahéjjal és nyírfahéjkátránnyal, akkor az abszolút mértékben vízálló lesz. Ezekről az anyagokról pedig csak annyit, hogy a kőkor óta használja az emberiség a nyírfahéjat és a nyírfahéjkátrányt. Régen azzal ragasztották be a kő nyíl- és dárdahegyeket, és a különböző bandázsolásokat is azzal impregnálták. Nyílvesszőkre tollat is ragasztottak vele, és nyergeken és számtalan más helyen is alkalmazták. Persze bevonásra léteznek szép számmal más alkalmas anyagok is. Nyugat-Európában gyakran használtak szaruból, fából, ínból készült számszeríjakat. Tehát ott sem jelentett gondot a párás idő, de azért vannak, akik elhiszik, hogy a magyar íjak nem bírták az esőt, és emiatt csatát vesztettek. Az fel sem merül bennük, hogy esetleg a lovasságnak, mint alapvetően támadó jellegű fegyvernemnek nem kedvez a víztől és sártól csúszóssá vagy éppen süppedőssé váló terep. Ilyen körülmények között ugyanis a lovak nehézkesebben és lassabb tempóban mozoghatnak. Ezáltal elvész a legfőbb stratégiai előny, a mozgékonyság, ami bizonyos esetben akár tragédiához is vezethet.
Az íj tehát nem érzékeny a nedvességre. ...